Nemrég egy különleges ajándékot találtam ki a karate mesteremnek. Arra kértem a régi tanítványait, írják le néhány sorban, miért hálásak neki. Az volt az elképzelésem, hogy a szösszenetekből készítek egy szép grafikát, amit aztán ráteszünk arra a dossziéra, amit hetente többször is használ az edzésekhez szükséges adminisztrációhoz. Azt szerettem volna, hogy erről mindig eszébe jusson, mennyire szeretjük és milyen sokat jelent az, hogy van nekünk.
Születtek humorral teli írások és olyan meghatóak is, amelyektől kis híján én is elsírtam magam. Az tetszett a legjobban, hogy a kis szövegek mind egyediek voltak, átsejlett rajtuk az írójuk személyisége.
Akadtak azonban néhányan, akik küszködtek a szavakkal, és arra kértek, hogy írjak valamit helyettük. Merthogy mégiscsak én vagyok a szövegíró, ők pedig félnek, hogy ami belőlük fakadna, az suta és esetlen lenne…
Eltűnődtem: vajon hányan gondolják még úgy, hogy biztonságosabb hallgatásba burkolózni, mintsem megkockáztatni, hogy egy szeretetteljes, ám kevésbé költői megfogalmazás miatt megítéljék őket?
Azt hiszem, sokan. Megértem, mert sokáig nekem is nehezemre esett az érzéseimről beszélni.
Ijesztőnek tűnt levetni a gondosan felépített páncélt, és megmutatni, mit rejt a szívem. Ám az évek során szépen lassan a szavak ezen a téren is a barátaimmá váltak. Először “kicsiben” tapasztaltam meg, mire képesek. Például amikor az egyhangúságába simult eladónak nemcsak a bankkártyámat nyújtottam át, hanem szavakba bugyolált kedvességet is.
Szép napot kívántam, megdicsértem rajta valamit, megköszöntem a figyelmességét, értékeltem a gyorsaságát, kitartást kívántam a hátralévő munkaórákhoz.
Néhány perc erejéig kapcsolódtunk, ő jobb kedvre derült, ettől pedig én is.
Rájöttem, hogy nem számít a hogyan: amíg az a szándék vezérel, hogy kifejezzem a hálámat, a szeretetemet, az elismerésemet, a megbecsülésemet, addig nem tudok rosszul fogalmazni.
Téged is erre bátorítalak. Nem baj, ha eleinte keresed a szavakat, bátortalan vagy kissé: hangolódj arra, amit a szíved rejt, és engedd, hogy szavakká vagy rajzokká formálódjanak az érzéseid. Lehet, hogy először csak egy szívet vagy mosolyjelet ábrázoló cetlit rejtesz a párod zsebébe. Vagy megírod a legjobb barátodnak, miért szereted a közös programjaitokat
Tényleg nem számít a hogyan, csak hozd a hozzád közel állók tudtára, hogy fontosak neked.
Ahogy megízleled a szavakban rejlő erőt, egyre többször, egyre többféleképpen fogsz hangot adni az érzéseidnek. A Love & Story kártyajátékhoz tartozó Egó cirógató kártyák például pont azt a célt szolgálják, hogy segítsenek Neked megfogalmazni mindazt, amit értékelsz a társaidban. Hiszem, hogy csodák születhetnek ebből.
A karate mesteremnek szánt ajándék persze elkészült, és hatalmas örömet szerzett. Azok pedig, akik pedig segítséget kértek tőlem az írásban, nem “úszták meg a munkát.” Beszélgettünk, ők megfogalmazták a gondolataikat, amelyeket én mondatokba rendeztem. Így, bár én írtam helyettük, az elkészült szöveg az utolsó betűig őket tükrözte.
Pontosan így készülnek a Love & Story szülőköszöntő ajándékok és a Love & Story esküvői fogadalmak is. Te mesélsz, én pedig írok, és közösen létrehozunk valamit, amivel boldogságot adhatsz a szeretteidnek.
Ez a weboldal alapvető sütiket használ a megfelelő működés biztosítása érdekében és teljesítmény-sütiket, amelyek megmutatják nekünk, hogyan használod ezt a weboldalt. Ez utóbbit csak az Te beleegyezésed után állítjuk be.
